Kezdő szinten szeretek választott tankönyv mentén haladni, mert ez egyfajta viszonyítási pontot ad neked szókincs és témakörök tekintetében. A kreatív pillanatokat pedig a különböző testreszabott feladatokban éljük meg.

Fontos, hogy lépésről lépésre haladunk, tölcsérszerűen épül ki a tudásod. Eleinte szűk a tölcsér szája, de szép lassan egyre több dologról leszel képes megnyilvánulni.

A kulcs alapszinten mindig TE vagy. Ki vagy? Mivel foglalkozol? Milyen a családod? Mi köt le a szabadidőben? Stb… Ha már be tudod mutatni magad, máris tudsz kapcsolódni az új nyelvi közegben, hisz lehetőséged nyílik közös pontokat találni a környezetedben lévő emberekkel.

Szeretek nagy hangsúlyt fektetni a KÉRDÉSFELTEVÉSRE. Mivel Norvégiáról van szó, előfordulhat, hogy a beszélgetést neked kell kezdeményezni.

Tipp: Ne félj egyszerűen fogalmazni az elején!

Ha egyszerű, könnyen összerakható mondatokat használsz, akkor

• kevesebb a hibázási lehetőség.

• gördülékenyebben megy a mondatalkotás, így előbb beszélsz folyékonyan.

• a norvég nem egy bőbeszédű népség, a magyarosan barokkos körmondatokkal amúgy sem nagyon tudnak mit kezdeni.

Hogy ezt miért hangsúlyozom ki?

Gyakran tapasztalom kezdő szinten lévő diákoknál, hogy van bennük egyfajta ösztönös vágy, hogy ugyanolyan választékosan fejezzék ki magukat, mint egyéb, már bejáratott idegen nyelveken, vagy épp a saját anyanyelvükön.

Ilyenkor jó tudatosítani, hogy milyen kurzuson is vagyunk éppen: KEZDŐN bizony. Szóval csak nyugiiiii.

A cicoma – vagyis a választékos nyelv – bőven ráér akkor, ha már stabilan állnak az alapok. És ha jobban belegondolunk, a házépítést sem a függönyválasztásnál érdemes kezdeni…